Kedves Érdeklődő!
Örülök, hogy itt vagy!
Ezen az oldalon a gyógynövények világának néhány izgalmas érdekességébe nyerünk bepillantást, és ha érdekel, megismerheted azt a mélyebb kötődést is, ami miatt a gyógynövények az életem részévé váltak.
Amennyiben pedig a szakmai múltam és a végzettségeim részletei érdekelnek, görgess bátran a lap aljára, ahol a „Szakmai pályafutásom” gombra kattintva sok ezzel kapcsoatos információt megtalálsz.
“Fűben, fában van az orvosság, csak tudni kell, melyik kaput nyitja a lélekhez és a testhez.”
Néprajzi gyűjtés nyomán
Gyökerek és hatóanyagok: Mit tanulhatunk a növényektől?
A gyógynövényekről és vadnövényekről érdemes tudni, hogy például az UV sugárzásra, csigákra és sok külső veszélyre a saját hatóanyagaikkal válaszolnak.
Ezek számunkra hatóanyagok, de ezek a növény védelmi reakciói: a vitaminok is jelentős részben az UV-fény hatására szintetizálódnak bennük.
Ezzel szemben a fóliasátrakban nevelt növények nem igazán kapják meg ezt az ingert, az illat nélküli áruházi paradicsomok, paprikák pedig egyszerűen el vannak „lustulva”, mert nincs környezeti stressz, nem termelnek annyi illat- és hatóanyagokat.
A vadnövényeknél még izgalmassabb és specifikusabb a helyzet.
Ott a talaj nincs szellőztetve ásással, így az aerob és anaerob baktériumok természetes módon benne vannak a növényben.
Ezek a baktériumok a fogyasztással bejutnak a szervezetünkbe, és közvetlenül gazdagítják a bélflóránkat.
Ez a szemlélet és életérzés, amely a gyerekkoromból fakad:
Gyerekkoromtól kezdve a szüleim arra tanítottak, mindent megteremthetünk, megtermelhetünk magunknak.
Paprika, paradicsom, eper, málna, karalábé, sárgarépa, tök, fehérrépa és sorolhatom, miben még bővelkedett és bővelkedik a mai napig a szülők kertje.
A bort a szőlőnkből, a pálinkát a barackfánkról lehullott maradékokból készítettük, ami sem befőttnek, sem lekvárnak, sem süteménynek nem volt már alkalmas.
Az egyik legklasszabb természetes fermentumot a savanyúkáposztát mi készítettük fahordóban, a paradicsomsűrítményt én paszíroztam a nagymama vasból készült ódon paszírozójával, melyben maximum az asztal romlik el, amire fogatva volt.
A birsalmasajt minden évben az általunk szedett és tört dióval készült, a barackmagot rágcsáltuk, amíg csak lehetett, uborkát savanyítottuk kerti terméseinkből, a zöldborsó szemezgetése is megszokott program volt.
A szilvalekvár üstben készült, komposzt a ház végében volt, a szalámit is magunk készítettük apai recept alapján.
Cseresznye- és meggybefőtt a kedvencünk volt, szörpöket nem vettünk, csináltunk de leginkább a vizet szerettük.
Ha valami nem volt, elcseréltük mással: két tyúkért egy kis bor a fahordókkal telt.
Kapálni, gazolni nem volt a kedvencem, de szüleim amire csak lehetett, megtanítottak.
Immunrendszerünk mindig is nagyon erős volt, így vitaminokat külön nem nagyon szedtünk. Ha erdőben jártunk (a Mecsekben lakva heti rendszerességgel kirándultunk), figyeltük, mit ad a természet, és gyönyörködtünk benne.
Ez a szemlélet és életérzés megmaradt bennem Budapesten is: a lakásom tele volt virágokkal és növényekkel. Talán tudat alatt vettem meg a Füvészkert melletti garzont, volt olyan év, amikor bérletem volt oda.
Az erdélyi füvesasszonyokhoz és gyógyító tudományukhoz korán vonzódtam.
Nagy kedvencem volt Jánosik Zsuzsanna, akivel Arácson (akkoriban desszertfejlesztőként dolgoztam arra) egyszer vagy 13 éve találkoztam az utcán, hatalmas öröm volt.
Szüleimtől tudtam meg, hogy a kedvenc mesém az Öreg néne őzikéje volt, amit minden este fel kellett olvasni nekem.
Gondolom talán úgy éreztem, tetszik nekem ez az út.
Az első hivatalos gyógynövényes oktatásom, amelyet kinéztem magamnak, 2017-ben volt a Bükkben, Gyuri bácsinál. Ez egy többnapos továbbképzés volt, ahol egy kempingben sátraztam, mert akkor így tudtam megoldani. Fantasztikus élmény volt; a sátorban való fagyoskodás mellett mégis úgy érzem, hogy végtelenül sok mindennel gazdagodtam.
Ezt követte egy újabb meghatározó állomás: Portugáliában, egy arborétumban volt szerencsém eltölteni egy évet egy önkéntes (workaway) rendszer keretében. Itt különleges, egzotikus növényekről és állatokról gondoskodtunk; leginkább a növényvilággal foglalkoztunk, de jutott figyelem a kacsákra, tyúkokra és a lovakra is.
Az egzotikus növényekkel való munka és a róluk való gondoskodás fantasztikus tanulási folyamat volt számomra, de nagyon örülök, hogy végül hazaköltöztem. Mégiscsak itthon érzem magam otthon, és a hazai gyógynövényeknél nem ismerek varázslatosabb erejű növényeket.
Ha szeretnél többet tudni ezekről a gyógyító füvekről, az összefüggésekről, és érdekel a gyakorlati alkalmazás is, gyere el a workshopjaimra!
Ott tudományosan és érdekesen mélyedünk el a természet válaszaiban és abban, hogyan használhatjuk ezt a tudást a saját egészségünkre.